2012. augusztus 29. Szerda

Tegnap éjjel egész végig Alexszel chateltem. Követelte, hogy adjam meg neki a telószámom. Én hülye fejjel megadtam neki. Amikor már szemeim feladták a szolgálatot, szépen elbúcsúzkodtam Alextől és kijelentkeztem. Innentől kezdődött a rémálom. Hol a mobilom csörgött, hol a vezetékes. Mikor eszembe jutott, hogy telefonomnak van kikapcsoló gombja is, éltem a lehetőséggel és hosszan megnyomtam. A vezetékest pedig kihúztam. Felbaktattam a szobámba és bedőltem az ágyamba.
Reggel anya ébresztett a szokásosnál sokkal erőteljesebben. Riadt fejét látva egy kicsit megijedtem és amikor az ablakra mutatott kisebb szívinfarktus kaptam. 9 alak állt a kerítésünknek támaszkodva, közülük azonnal kitűnt Alex. A 9-es csoportból öt lány volt. Gondoltam rám várnak, ezért sietősre fogtam a készülődést. 10 percre rá készen is lettem, felhúztam az adidas csukám és egy nike hátizsákkal a vállamon kiléptem az ajtón.
-Pálfy Alex! Minek köszönthetem e látogatást?-kérdeztem nevetve.-A tegnapi ügyed megtorlást kíván!
-Jöttünk ahogy ígértem.-lökte el magát a kerítéstől és felém mosolygott.- Bemutatom a társaságot! Jobboldalról indulok. Ő itt Kristóf, Zsolti, Gergő, Kami, Vanda, Hanna, Kitti és a barátnőm Kriszta. Mindenki ő itt Carmen Lopez.
-Örvendek!-erőltettem egy gyenge mosolyt és Krisztát kezdtem el méregetni.
-Indulhatunk?-kérdezte Gergő.
-Iiiigeen!-válaszoltuk együtt.
Egész végig a társaság mögött kullogtam. A beszélgetésekből az derült ki, hogy Kriszta és Hanna külsős, szóval nem ebbe az iskolába fognak járni. Nem értem miért jön be Alexnek Kriszta, hiszen divatőrült és nem éppen okos. Akkor mi? Csak nem az agyonsminkelt gyönyörű pofija és szuper alkata? Telitalálat!
A suli egész közel van, gyalog 20 perc alatt megteszem. Biciklivel feleannyi idő alatt. Kivülről és belülről is modernnek tűnik, remélem normális lesz az oktatás is. Beálltam a sorba otthagyva a többieket. Hamar sorra is kerültem, kifizettem a könyveket és beletuszkoltam őket nagy nehezen a táskámba. Már épp a nyitottam volna az ajtót, amikor valaki megragadta a karom.
-Kristóf?-hökkentem meg. Valaki másra számítottam.
-Nem maradsz?-kérdezte mosolyogva.
-Bocs, sietek haza szia! Add át a többieknek is az üdvözletem.-köszöntem el, majd még egyszer hátranéztem. Alex az ajtó hangjára hátranézett, majd felvonta a szemöldökét. Én meg bénán intettem neki.
Hát a beilleszkedés tökéletesen ment mondhatom. a 15 fős osztályból ismernem kéne hetet, ehelyett csak kettővel beszéltem normálisan is. Szuper kilátások. Hazamentem, lecsaptam a táskám és felkullogtam a lépcsőn. Két órán keresztül feküdtem az ágyamon és néztem a plafont, amikor valaki eszeveszettként kezdett csengetni. Ajtó elé érve nem egy embert láttam, ami azt jelentette, hogy osztálytársaimmal jött. Lassan nyitottam nekik ajtót.
-Na hali! Miért mentél el korábban?-kérdezte meg a társaság összes tagja tőlem, kivéve Krisztát aki gúnyosan mosolyogva végignézett rajtam, majd vigyorogva bólintott. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot.
-Előbb eljöttem. Amint látjátok van munka itthon.-hívtam fel a figyelmüket a hatalmas edénykupacra a konyhában.
-És nem volt elég két óra, hogy megcsináld?-tette fel a kérdést Alex és válasz hiányában csendben a konyhába mentem és elkezdtem bepakolni az edényeket a mosogatógépbe.
 A többiek addigra kényelembe helyezték magukat és bekapcsolták a tévét. Utoljára a BarcaTV-nél volt bekapcsolva, szóval nem is csodálkoztam, hogy elkezdtek üvöltözni.
-Mi ez a szar?-kérdezte Gergő pár trágár szóval megtoldva a mondatot.
-Ha látnád a szobáját!-mutatott a lépcső felé Alex.
-Na azt nem!-ráztam vissza az ujjam és kétségbeesve vettem tudomásul, hogy ezzel mit sem érek, mert már rég a szobámban tomboltak.
 Segélykérően Kamira néztem, aki segíteni próbált nekem a pakolásban. Átvette tőlem a lábasokat és én pedig felsprinteltem az emeletre. Amikor kinyitottam a szobám ajtaját, egy kicsit meglepődtem, hiszen mindenki kussban ült, állt, mozgott. A fiúk a kupákat és az érmeket nézegették, Kitti és Vanda a könyveimet, Hanna és Kriszta pedig a szekrényemet keresték.
-A terasz felé egy sarokban.-mutattam a lányoknak, majd kicsit értetlenkedve néztek rám és elindultak felfedező útra.
-Ez mind a tiéd?-kérdezte Kristóf a kupákra mutogatva.
-Öhm. Ja.-válaszoltam röviden.
Majd Alex kihúzta a komódom legalsó fiókját és kivette a fényképeket. Volt pár kép, ahol a focista nagypapámmal játszok, és ahol épp dekázok. A Camp Nou-s képeken mindenkinek leesett az álla. Majd Zsolti a deszkáimhoz lépett és alaposan szemügyre vette azokat. Ahogy görgette a kerekeket és végigsimította a lapot, azonnal tudtam, hogy ő is gördeszkázik.
-Neked milyen?-léptem mellé.
-Hasonló, bár koponyás mintával.-röhögött Zsolti.
-Ízlések és pofonok.-bólintottam.
-Van kedved egy menethez?-fordult felém Zsolti.
-Naná!
Mindketten lekaptunk egy deszkát és a kijárati ajtóhoz siettünk. Zsolti az utcára ment volna, de én a garázs mögötti betonplacchoz vezettem.
-Pályád is van? Asszem nálad fogok lakni ha nem gond!-nézett végig az elrendezett gördeszkapályámon Zsolti.
-Volt időm, hát megcsináltam.-mondtam, majd ráugrottam a deszkára és végig mentem a pályán.
-Profi!-jegyezte meg Zsolti és ő is végigment a pályán. Valamelyest jobb vagyok nála,de ő is nagyon ügyes.
A többiek is sorban kijöttek,de amikor hirtelen sikoltozásra lettem figyelmes, majdnem leestem a deszkáról. Bekapcsolt az öntözőrendszer, Kriszta és Hanna pedig pont mellette álltak. Volt egy olyan érzésem, hogy a többi lány sem bírja őket, mert még a fiúknál is hangosabban röhögtek. Alex próbált komoly maradni, de nem sokáig bírta, Ádám vállára támaszkodott és úgy röhögött enyhén nyirkos barátnőjén. Kriszta pedig pandaként hagyta el a tett színhelyét és felém fordult, szúrós tekintete átjárta az egész testem és azt sugallta, hogy azt hiszi, hogy ebben én voltam a delikvens. Majd begördült egy kocsi a feljáróra és apa ugrott ki egy dobozzal a kezében. Odaszaladtam hozzá és átöleltem, mert tegnap este óta nem láttam. Majd kivettem a dobozt a kezéből, hogy segítsek, erre hirtelen egy kis élőlény dugta ki rajta a fejét.
-Boldog szülinapot kicsim!-ölelt át apa.
Teljesen megfeledkeztem arról, hogy ma vagyok 15 éves. Mondjuk semelyik évben sem érdekelt annyira, hiszen csak egy nap, nem valami hatalmas ünnep. Majd a tekintetem újra a dobozra tévedt. Egy aranyos kölyök kutya nézett ki belőle csillogó szemekkel. Fehér bundája volt és egy fekete eper formájú folt a fülén. Azonnal beleszerettem. Apa közölte, hogy menhelyről hozta nekem, aminek én még jobban örültem. A kiskutya nem bírta tovább a bezártságot és hamar be akart mutatkozni a többieknek. Kiugrott a dobozból, még mielőtt utánakaphattam volna, és egyenesen Kriszta és Hanna felé tartott. Átfutott a vizes füvön és koszos mancsával nagyot rugaszkodva, felborította Krisztát. Alex gyorsan levette a kölyköt Krisztáról és sutyiban megsimogatta miután felsegítette barátnőjét. A lány nem bírta tovább, toporzékolt egyhelyben majd egyik kezével Hannát, másikkal Alexet vonszolva köszönés nélkül elhagyták a területünket. Alex még visszanézett egyszer és röhögve intett nekünk. Ahogy kiléptek a kapun a többiek már azonnal a földön fetrengve röhögtek. Megtudakoltam, hogy ki is ez a Kriszta, amire mindenki hasonló választ adott. A volt osztálytársuk a suli legmenőbb csaja. Hálát adtak az Istennek, hogy nem ugyanabba az iskolába jönnek barátnőjével, mert akkor tuti, hogy ismét hercegnek és hercegnőnek kellett volna öltözni a bálon. Megnyugodtam, hogy ők is hasonló véleményen vannak róluk, majd bementünk és megkértük apát, hogy csináljon nekünk eperturmixot. Gyorsan összeszedtem a hős kutyusomat, akit végül Szamócának neveztem el és felmentünk a szobámba és benyomtunk valami akcióvígjáékot. Felénél azonban megcsörrent a telefonom. Felvettem.
-Heeeelp meeee!-üvöltött nevetve a telefonba Alex, majd utána egy hatalmas puffanást hallottunk és megszakadt a vonal.
Azonnal visszahívtam, de akárhányszor próbáltam mindig foglaltat jelzett.
-Fogságban van szerintem.-nevettem mire mindenki kérdőn nézett rám.-Krisztánál van magyarul.
-Engem már rég túlvilágra küldött volna ez a csaj.-jegyezte meg Ádám.
-Fogalmam sincs miért jár vele Fiex.-mondta Zsolti, mire mindenki helyeselt, csak én néztem fura fejjel Zsolira.-Ja. Ez a beceneve. PálFY AlEX
-Akkor én PezMen vagyok. Muhahahaa.-nevettem, mire mindenki elkezdte alkotni a nevét. Ekkor kopogtattak.
-Tessék!-szóltam ki és meglepetten a jövevényre néztem. Alex lépett be az ajtón.
-Szabadság. Végleg. Jee!-ült le megkönnyebbülten Alex .
-Igen, igen, igen, igeeeen!-kelt ki magából Zsolti.
-Azt hitte, hogy ezzel megfélemlít! Hát srácok, a helyszínen majdnem összecsináltam magam.-nevetett Alex, majd összepacsizott Gergővel.-Holnap nálunk egy grillparty?
-Jöhet!-feleltük minden és a nap további részében filmeztünk.
Este kilenckor anya kedvesen kipaterolta a vendégeimet és távozásuk után felhívta a figyelmemet a hatalmas kupira. Addig nem csinálhattam semmit, amíg ki nem takarítottam. Fél egykor megkegyelmezett rajtam és hagyta, hogy apával megnézzük a tegnapi meccs ismétlését, ami még most is 3:2 volt.