2012. augusztus 31. Péntek

Reggel anyu ébresztett, hogy kísérjem ki a fiúkat a reptérre. A szomszédokat felverték, Rita néni be is kopogtatott. Érdekes! Édes fiának partija nem zavarta. Én nem keltem fel rájuk, sőt még Szamóca sem aki mellettem aludt. Felvettem pár ruhát magamra nem figyelve az összeállításra. Anya persze felfigyelt a színkavalkádra és visszaküldött. Felvettem a spanyol zászlós pólómat egy famrmergatyával és összekötöttem a hajam. Garniel törődj magaddal! A reklámarcuk is lehetnék. E gondolatokkal baktattam le a lépcsőn. Anya végigmért mégegyszer, de a késés miatt csak megrázta a fejét és kitolt az ajtón.
A reptéren fájdalmas búcsút vettem barátaimtól. Nehéz lesz nélkülük léteznem..Remélem majd sikerül. Szomorú arccal léptem ki az épületéből. Hm. Feri-bucka. Érdekes hely.
Szomorúan felszálltam a buszra és hazáig az ablakon át néztem az utcákat, a város felett lévő szmogréteget, a megállókat…..majd hazaértem. Lenyomtam a kilincset. Megakadt..Mintha említette volna anyu, hogy vigyek kulcsot, mert mennek....a francba. Nagybevásárlásra mentek. Hátrafutottam, a hátsó kertbe. Szerencsémre kinn hagytam a deszkám így kihasználva a lehetőséget ráléptem. Mentem vagy hatvan kört, ugrattam mindent amit tudtam megcsináltam. Egyszerre egy elismerő füttyöt hallottam. A szomszédból. Felvontam a szemöldököm és odanéztem.
-Szia.-köszöntem és rámosolyogtam. Elég erőltetetten.
-Még mindig haragszol?-kérdezte.
-Hazudnék, ha igennel válaszolnék.
-Értem. Átléphetek?
-Szabad ország. Gyere.
Alex ma is helyes volt mint mindig, de nem érdekelt annyirán.
-Gurulhatok egyet?-kérdezte vigyorogva.
-Ha azt hiszed, hogy majd elkaplak ha elesel vagy egyéb ilyen romantikus fogásban reménykedsz ki kell téged ábrándítanalak. Nem kerül ilyenre sor.-mosolyogtam gonoszan.
-Rendben. Várok.-komorodott el az arca.
-Mire? Rám. Höhö. Jó vicc. NapiAlex.-röhögtem őszintén.
-Kedves lennél, ha egyszer komolyan is vennél.-nézett rám Alex dühösen én pedig lesütöttem a szemem.
-Nem érdekelsz.-néztem a szemébe elszántan.
-Most még így gondolod.-nevetett.
-Szerinted ez vicces?-értetlenkedtem.
-Nem. Csak mindketten elcsesztük. Ugyanúgy hibás vagy ebben a veszekedésben mint én. Szóval én nyújtom a békejobbot és kérlek fogadd el.-kérlelt és felém nyújtotta bal (!) kezét. Elröhögtem magam és kezet ráztam vele. Odahúzott magához és átölelt. Most nem voltam zavarban. Piros pont.
-Majd a túlvilágon!-kacsintott és megindult a hátsó ajtónk felé.
-Zárva.-jelentettem ki mire ő a lábtörlő alól kivette a kulcsot és kinyitotta az ajtót. Hihi. Anya nem bízik bennem. :P
-Megfigyeltem a szüleidet. Tudom, hogy sose viszel kulcsot és ők mindig kirakják neked.
-Jellemző.-mondtam fejrázva és megindultam Alex után.

-Ma lesz az évnyitó ugye?-kérdeztem, miközben egy chipses zacskóval küszködtem.
-Ja. Asszem. Bejövök érted ötre. A többiekkel a suli előtt találkozunk. Mit szólsz?-kérdezte, miközben kivette a zacsit a kezemből és egy könnyed mozdulattal kinyitotta.
-Hát. Oks. De nyugtass az úton folyamatosan. Mi lesz ha nem leszek szimpi a többi osztálytársamnak? Ha furán néznek rám a spanyol anyanyelvem miatt? Ha kiröhögnek, mert én hülyén öltözködöm, legalábbis ha nem figyelek oda magamra?
-Akkor leütöm őket. Ne izgulj már. Én is most kezdem, mégsem vizes a gatyám tőle.
-Jó de te már az első nap, ahogy mondtam már neked irányítani fogod az osztályt. Akarva-akaratlan.
-Na ne röhögtess. Lehet, hogy ellenállhatatlan vagyok, de lesznek olyan osztálytársaink is, akiket még én sem láttam. Ki tudja, valamilyen városi agyonlájkolt képű szépfiú lesz a középpontban.-mondta.
-Höhö. Pontosan ilyen vagy!-kacsintottam rá.
-Ellenállhatatlan és szépfiú?-vonta fel a szemöldökét vigyorogva.
-Nem. Egy agyonlájkolt képű városi paraszt.-boxoltam a vállába, ő pedig magához húzott és megölelt. Hajajj régi ismerős érzés újból visszatért. A fejem színe illett a spanyol zászlós pólóm két külső sávjához.- ---Tulajdonképpen te ilyen ölelgetős fajta vagy? Mert ez kezd egy kicsit ijesztő lenni.
-Nem.-közölte és egy puszit is nyomott az arcomra.- Én olyan puszilgatós és ölelgetős srác vagyok. Na jó ez viccnek is rossz.
-Ahaja.-nevettem.-De ugye nem felejtetted el, hogy mit mondtam illetve mit kértem?
-Próbálom elfelejteni.-mosolygott-Utálom a szabályokat.
-Azt látom.-motyogtam.-Hol is kezdjem. Nem értem miért..miért velem akarsz járni..fú de fura ezt így kimondani. Vannak nálam sokkal szebbek.
-Aligha.-kacsintott.
-Dehogyisnem. Kitti? Vanda?
-Nem az én stílusom semelyik sem. Igaz, barátaim, de semmi több.
-De mondj már le rólam!-kérleltem.
-Miért ragaszkodsz ehhez olyan csökönyösen? A táncon már hittem abban, hogy mi ketten..
-Na jó. Megtörtem. Nekem soha életemben nem volt pasim..és nem is akarok még. Nem érdekelnek még annyirán a fiúk.-rápillantottam Alexre aki értetlenül mosolygott.-Jó te vagy az akit többnek tartalak mint egy szimpla barátnak. De nem tudnék rajtad csüngeni, öhm..érted nem? Nem veled van a galiba, csak én még olyan konzervatív vagyok ebben a témában, nem bírom a radikális változásokat.
-Hát jó. Értettem. De egy valamit nem értek. Egy katalánnak se jöttél be?-tette fel a kérdést.
-Tudtommal nem.-mondtam, miközben ezen töprengtem.
-Mindig is tudtam, hogy Barcelonában valami nem kóser.-nevetett a nagy Reál-fan.
-Képzeld Barcelonában nem csak katalánok, hanem spanyolok is élnek. Hisz ez egy ország.-mondtam neki tagolva, hogy megértse, azzal a három agysejtjével.
-Ha te mondod szomszéd!-kiáltotta el magát, miközben chipset evett. Hmm. Micsoda finom pakolást kaptam.
-Reménytelen eset vagy.-ráztam a fejem nevetve.
-Mit szólnál, ha megpróbálnék csak barátként tekinteni rád!-nézett fel rém kíváncsian.
-Repdesnék az örömtől.-feleletem unottan. Végre megértette, hogy ez volt a kérésem.
-Hát jó. Próba szerencse. De ne várj tőlem túl sokat.-nevetett búsan, majd újra tömni kezdte magát.
-Nekem már az is elég hogy ezt elhatároztad.-mosolyogtam rá.

-Így jó lesz?-kérdeztem anyut már sokadszorra. Legalább tízszer küldött vissza öt óra előtt, hogy hozzam rendbe magam. Alex persze előbb jött és végig röhögte azt a negyed órát, ami még indulás előtt volt.
-Ha kipróbálnád a szempillaspirált..-kezdte anyut, de én hevesen megráztam a fejem.
-Azt nem. Se szempillaspirál, se szemceruza, se szemfesték. Vita lezárva. Nem megyek szoknyába, mert az ijesztő lenne. Maradok a nadrágnál, ha belesülök, ha nem. A hajam meg lófarokban marad, mert a nyakamat fogja melegíteni kieresztve. Meg amúgy is utálom, ha a fejembe lóg. Asszem ennyi lenne.-fejeztem be és felvettem a fekete Vans cipőmet.
-Megőrít ez a lány!! Vajon kire ütött? Biztos a nagyapjára, az ilyen csökönyös.-beszélt magában anyu, míg a konyhába nem ért.
-Rémes vagy.-rázta a fejét Alex és végigmért. –De még így is csini.
-Hát kösz.-feleltem zavartan.-Indulhatunk?
-Ahaja.-felelt még mindig rajtam mosolyogva.

-Hali srácok!-köszöntem a többieknek.
-Hali Carmen! Szia Fiex!-skandálták a többiek. Volt mellettük még egy magas srác, nem ismertem szóval úgy tekintettem jónak, ha bemutatkozom.
-Szia Carmen vagyok! Mi még nem találkoztunk, de azért örvendek a szerencsének.-üdvözöltem.
-Szia, én Ádám. Kiborítottam az igazgatót már most és ide hívott Zsolti. A diri szerint nem vicces, ha ismeretlen embereknek köszöngetek és játszom a fogyatékost.-felelt jóízűen nevetve.
-Értem már miért vagy velünk egy társaságban.-löktem a vállammal arrébb erre ő két méterrel odébb állt meg. Hupsz.
-Ajnye!-állt meg.
-Mivan?-röhögtem és alaposabban megfigyeltem. Elég magas, magasabb mint a többi fiú. Egész, hogy is mondjam..helyes. Vetekszik Alexszel. De Alex sokkal helyesebb. Hihi. Mellesleg jófejnek tűnik. Ide való a mi bandánkba.
-Szervusz. Hier Alex.-lépett oda mellém Alex. Ádám is bemutatkozott és elment.
-Mindenkit elüldözöl, akivel két percnél tovább beszélek és fiú?-kérdeztem dühösen.
-Nem. Én azokat üldözöm el akikkel ÖT percnél beszélsz tovább.-röhögött, mire én is elkezdtem nevetni.
-Levegőt azért vehetek?-kérdeztem tőle.
-Még megfontolom.-mondta mosolyogva és átkarolt. Így vezetett be a suliba. Gondolom páran, sőt pár százan ismerik Alexet így tátott szájjal bámultak, amikor az oldalán velem bejöttünk a suliba. Páran összesúgtak én meg próbáltam kibújni Alex karja alól, de nem engedte. Mosolyogva figyelte a szenvedésem.
-Hát. Hétfőtől, már az egész suli rólad fog pletykálni.-nevetett.
-Húú. Minden kívánságom teljesült.-feleltem flegmán.
-Ne dühöngj már.-mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Na most hagyd abba.-kiáltottam rá, erre a folyosó elhalkult.-aa..öö..hülyeségeidet.-fejeztem be másképp a mondatot és kínosan elmosolyodtam.
-Okés.-nevetett Alex is, szerintem vette az adást és levette rólam a kezét.-Érdekes.-súgta a fülembe.-befejezhetted volna másképp is a mondatot, de így továbbra is azt hiszik, hogy járunk.
-Igen?-vontam fel a szemöldököm.-Direkt dühítesz? Mindennap felhozod ezt a hülyeséget és már csak gépiesen tudok rá válaszolni. Nem, nem és nem. Hagyjál már végre lazítani is. Ezért nem tudtam aludni sem. Folyton ezt hozod fel előttem, pedig tudod, hogy ez nekem mennyire kínos. Marha jó barát vagy mondhatom.
-Ha nem hát nem. Megoldottad a problémát. Lemondtam rólad.-mosolygott továbbra is és otthagyott. Kami odafutott hozzám, én pedig egy vállrántással megoldottam a dolgot.
-Vége a műsornak.-szóltam a többi diáknak és Gergőék után bementem az osztályba. Kétszemélyes padok. Kitti Vanda mellé, Alex Zsolti mellé, Gergő Kami mellé, Kristóf talált egy egyszemélyes padot és oda leült, Ádám pedig ez kétszemélyes padban ült egyedül, és úgy gondoltam, hogy ő legalább jó fej és leülök mellé. Egy pillanatra megtorpantam, mert pont Alex mögött ülnék akkor, de újból megindultam, mert nem vagyok köteles tőle hat méterre tartózkodnom.
-Szabad?-kérdeztem Ádámot.
-Hogyne.-vette le a táskáját és rámmosolygott. Alex megvetően mosolyogva megrázta a fejét. Én pedig belerúgtam a székébe, aminek következtében ő leborult. Akaratlanul is elmosolyodtam.
-Hülye.-röhögött, én pedig felhúztam.-Azt nem mondtam, hogy barátok nem leszünk.
-Tudom. Csak per pillanat szokásból dühös vagyok rád.
-Értem. Amit kint mondtam úgy is gondoltam. Boldog lehetsz.
-Az vagyok.-feleltem és lehuppantam Ádám mellé. Ádám értetlenül nézte a jelenetet én meg csak legyintettem. Két nap alatt kétszer is összevesztem Alexszel. Megkérem, hogy még legalább hétszer csináljuk még ezt és akkor jövő hetet megúszom.
-Sziasztok srácok!-lépett be az ajtón egy harmincas férfi és lecsapta az asztalra az ellenőrzőket. Szóval ő az ofő. Szimpi. –Bodrogi Benedek vagyok. Most nincs idő beszélgetni, hanem arra kérem az osztályt, hogy álljon fel és a padtársa mellé állva, kettesével vonuljanak ki az udvarra.
-Igenis Beni bácsi!-üvöltött előttem Zsolti. Az ofő kissé hülyén nézett rá, de úgy hiszem, ezt az arcot ebben a négy évben meg kell szoknom. :D
Mint minden tanévnyitót, ezt is végigaludtam, csak néhány hangosabb versmondásra kaptam fel a fejem. Az ünnepség után ismét bevonultunk az osztályba és elfoglaltuk a helyünket. Vanda kiosztotta az ellenőrzőket, mi pedig röhögve hallgattuk mindenki bemutatkozását. Persze csak azért, mert Zsolti mindenkit kifigurázott. Még magát is (?). Az ofő kért minket, hogy Bodrogi tanárúrnak szólítsuk, de Zsolti befogta a fülét és hangosan lalalázott. Ő nem akarta hallani, hogy hogyan fosztják meg attól a jogtól, hogy bácsizza az osztályfőnököt. Szóval, mikor látta már, hogy az ofő szája nem mozog, levette a kezét a füléről és bekiáltotta:
-Nahát tanárbácsi, maga igen sokat fecseg.
-Ő mindig ilyen?-keresett egy arcot Bodrogi, aki majd válaszolni tud a kérdésére.
-Igen.-bólintottam, mire az ofő megrázta mosolyogva a fejét.
-A jövő héten hétfőn még nem kell tancuccot hozni, mert akkor három darab osztályfőnöki óránk lesz. Elmondom az órarendet, a tanárok neveit és azt hogy mit tanítanak, olvasok a házirendből pár fontosabb paragrafust, és ha marad idő mindenki beszélhet egy kicsit magáról. Most viszont lejárt az időm, haza kell titeket küldenem. Viszontlátásra osztály! Hétfőn egy tolltartó legyen nálatok!
-Igenis Bodrogi tanárúr! Vagyis tanítóbácsi!-kiáltott az ofő után Zsolti, aki szerintem menekült.
Még fél óráig beszélgettem a többiekkel, de anyu hívott, ezért Alekszel elindultam.
-Látom összebarátkoztál azzal az Ádám gyerekkel.-mutatott közömbösséget Alex. Az arcán. Belül nagyon is zavarta.
-Igen. Jófej. Nagy foci fan. Csak épp Arsenalos. Hallottál már ilyet?-kérdeztem mosolyogva.
-Képzeld. Az Arsenalnak több millió drukkere van. Nem csak Ádám.-nevetett.
-Értem. Csak fura, hogy itt alig találkoztam még culékkal.-töprengtem.
-Nincs ebben semmi furcsaság.-kacsintott rám. Bekanyarodtunk az utcánkba. Azon a pár méteren megbeszéltük, hogy holnap elnézünk egy hipermarketbe tancuccokat venni. Ajj mindjárt kezdődik a suli!!  Otthon Panaszkodtam még egy sort Szamócának, aki hihetetlenül türelmesen végighallgatott. Majd a szekrényemhez futott és előrángatta a pórázát én pedig mosolyogva kivettem a szájából és rákapcsoltam a nyakörvére. Egy kis séta legalább felpezsdít. A parkban elengedtem egy kicsit, had fusson. Közös játékként macskát hajkurásztunk, de ezt már pórázzal.
Otthon megfürdettem a kutyust aki csupa sár volt, mert beleugrott a parkban lévő halastóba. Este kilencre, már teljesen kipurcantam, megfogtam Szamócát és magam mellé fektettem az ágyban. Rájöttem, hogy a kutyám a legjobb barátom és nem csak azért mert ő képes egyedül végighallgatni.