2012. szeptember 2. vasárnap

Tegnap egész nap vásároltam Alexszel. Mindegyik füzetem Barcás lett, Alex viszont egyet sem talált. Hehe. Az eladók szó szerint menekültek előlünk, mert Alex mindenkitől megkérdezte, hogy nincs-e Reálos füzet. A válasz minden esetben nem volt, így Alex a vásárlóknak esett, mert szerinte ők vitték el az összeset. Délután 5-kor kirángattam,de pont lekéstünk egy buszt, a következő pedig késett. Este fél hétre beestem, anyuék kérdőn néztek rám, én pedig elmagyaráztam nekik, hogy nem volt Reálos füzet. Nevetve bólintottak. Elmentem zuhanyozni, fogat mostam és fésűt elkerülve bevágódtam az ágyba. Hát így telt a szombatom.
Vasárnap már másként kezdődött. Reggel felébredtem és megmagyarázhatatlan okokból délután kettőig ki se akartam mászni. Görcsösen szorongattam a takarót. Szamóca egy ideig figyelt engem, majd megunt és lement , hogy kuncsorogjon anyutól. Kettőkor viszont anya berontott a szobámba és azzal fenyegetett, hogy ha nem kelek fel azon nyomban két lábbal fog kirugdalni. Huh. Megmozdultam, elballagtam a szekrényemig, felöltöztem ( Barcás póló, régi meznadrág) és elindultam a fürdőbe, gyorsan megmosakodtam és becopfoztam a hajam. Lekullogtam a lépcsőn és az étkező felé vettem az irányt. Leültem egy székre és vártam, hogy magától ideszálljon a kaja. Anyu mérgesen elém tette az ebédet, én pedig elkezdtem túrni. 
-Na jó. Elmondod mi a bajod vagy tovább szadizod azt a krumplit?-kérdezte anyu szigorúan.
-Hát..félek.-vallottam be.
-De mitől drágám?
-A sulitól. Illetve nem az épülettől, hanem, hogy hogyan viszonyulnak majd egy spanyol anyanyelvű lányhoz.
-Hisz vannak barátaid!-értetlenkedett továbbra is anyu.
-Igaz, de nem tudom. Magyarországon minden olyan más. Jajj ezt már meg akartam kérdezni.-tereltem a témát.-Itthon mi miért magyarul beszélünk?
-Ez igen egyszerű. Gyakorolnod kell, hogy a suliban jól menjen. Egyrészt. Másrészt apunak is boldogulnia kell. Nekem elég, hogy spanyolul tudok, de apádnak is kell a magyar a beilleszkedéshez. Mindketten könnyen tanultok nyelvet. Te például már három nyár alatt folyékonyan megtanultál magyarul a magyar mamiéknál. Mellesleg angolból is jó vagy, németet meg már hat éve tanulsz. Szinte folyékonyan beszéled ezeket a nyelveket. Nekem nehezemre esett letenni angolból a középfokút is.  
-Oh. Értem.-mondtam meglepetten és elkezdtem enni a krumplit.
-Áthívod ma Alexet? Jó lenne, mert ő legalább el tudja terelni a gondolataidat suliról.
-Löhöt.-mondtam teli szájjal, anya pedig mosolyogva a kezembe nyomta a telefont. Tárcsáztam a számot. -Kislányom nyeld le azt a krumplit és úgy beszélj!-utasított jómodorra anya. Haha. Jó vicc.
-Um. Bocsi. Szóval van kedved? Kezdek megint görcsölni a suli miatt.-mondtam Alexnek aki a vonal túloldalán röhögött.
-Aha. Van ködvöm! Egy perc és ott vagyok. De kérnék egy szívességet. Segíts bekötni a könyveimet! -Figyelmeztetlek! Igen rossz vagyok én ebben.
-Nálam rosszabb? Én mindig összeragasztózom magam.-nevetett.
-Rendben. De ne várj tőlem túl sokat. Leteszem.-mondtam, ebben a pillanatban megszólalt a csengő. Mosolyogva nyitottam atót.
-Halihóóó!-köszöntött Alex két táskával a kezében.
-Mit hoztál?-vettem át tőle az egyik táskát és belekukkantottam.-Minek vettél átlátszó virágnyomatos bekötőt?
-Mi??-értetlenkedett Alex.-Én is ugyanarról a polcról vettem, mint te.
-Igen, de én keréknyomatosat vettem.-vigyorogtam.
-A francba.-csapot a homlokára, majd bociszemekkel rám nézett.
-Felejtsd el. Nem lesz virágmintás bekötőm.
-Na de légyszii! Te mégis lány vagy.-kérlelt.
-És?-húztam fel a szemöldököm.-Attól még, hogy lány vagyok nem kell virágos, szivecskés cuccokat tartanom.
-Fura vagy.-nézett rám hülyén, én csak vállat vontam.
-De valld be! Piszok jófej!-kacsintottam.
-Bevallom, hogy..-tette a vállamra a kezét Alex én pedig nevetve figyeltem.-hogy piszok jófej vagy.
-Köszönöm. Igyekszem.-bólintottam elégedetten és felmentünk a szobámba. Ott én is elővettem a füzeteket, tankönyveket és meglepetésemre találtam a tavalyi évről sima, átlátszó bekötőket. Felmutattam Alexnek, aki amolyan „tudtam, hogy képes leszel rá” pillantást vetett rám, én pedig büszkén kihúztam magam, Elővettem egy ollót és elkezdtem méretre szabni a fóliát. Elég gyatrán sikerült, de a tavalyihoz képpest megérdemli az egy csillagot. :D Alex nem hazudtolta meg magát, még a szemöldöke (!) is ragasztós lett. Elég sokat mulattam rajta, bár igen nehéz volt megszabadítani a feleslegtől.
-És még én vagyok reménytelen eset.-morogtam magamban mosolyogva,
-Tudod, elég aranyos fejet vágsz miközben töprengsz.-mondta Alex, miközben nagyokat jajjgatott, mert épp fólia csíkokat téptem ki a hajából.
-Tudom.-feleltem nagyképűen.
-Jajj az én szerény Carmenem. Nem is tudom mi lenne vele nélkülem.-akart humorizálni Alex.
-Jajj ne is akard tudni. Ha te nem lennél, akkor talán a padtársammal is tudnék csevegni.-mondtam neki és látva bús arcát összeborzoltam a haját, ezzel jelezve,hogy nem gondoltam komolyan.
-Embeer! Ez a hajaam!-kiáltott Alex kétségbeesetten.
-Na neee!-„lepődtem” meg.
-Csak hülyülök. Nem izgat ám..de azért nyugtass meg, hogy a bal oldalon nem áll fel egy tincs.
-Nem.-forgattam a szemem.
Tervezetnél hosszabb ideig tartott a pakolás,mire végeztünk már elmúlt hat óra. Gyorsan megvacsiztunk, majd hazakísértem Alexet. Utána felbaktattam a szobámba és megnéztem a facebookom. Alex posztolt vagy hatvan képet a városnézésről és a mai délutánról, pedig 15-öt. Az album címe: „Bírlak te csaj <3” . Csak az albumot a suli hatszorosa lájkolta. Népszerű, ennyi az egész.